Csillagászat
Galaxisok
A galaxis csillagokból, gázokból és porból álló rendszer, amelyet a tömegvonzás tart egyben.A galaxisok több millió, akár több százmilliárd csillagból állnak, melyek egy meghatározott közpot körül keringenek.Léteznek szabályos és szabálytalan alakú galaxisok.A tudósok szerint a Világegyetem egésze mintegy százmilliárd galaxist számlál; azt a galaxist, amelyben a Naprendszer található, Tejútrendszernek hívják.
Fényév
Csillagászati mértékegység, mely a kozmikus távolságok mérésére szolgál.Egy fényév az a távolság, amelyet a fény légüres térben egy év alatt megtesz.Hogy milyen hatalmas ez a távolság, azt jól mutatja, hogy a messzi Nap sugarai mindössze 8,3 perc alatt érnek el a Földig.
Csillagászat [bevezető szerkesztése]
A csillagászat vagy asztronómia – a szó eredete szerinti jelentése a csillagok törvényei – a földön kívüli jelenségek megfigyelésével és magyarázatával foglalkozó tudomány. Az asztrofizika a csillagászat (és a fizika) azon része, mely a fizikát alkalmazza a csillagászati megfigyelések magyarázatában. Manapság a csillagászat szinte minden témaköre komoly fizikai ismeretanyagot feltételez, ezért a csillagászat és az asztrofizika tudománya már-már összefonódik, szinte meg sem lehet különböztetni, hogy hol kezdődik az egyik és hol ér véget a másik.
A csillagászat egyike azon kevés tudományoknak, ahol az amatőrök (a tudománnyal nem hivatásszerűen, hanem műkedvelő módon foglalkozók) még mindig aktív szerepet játszanak, különösen a rövid ideig tartó jelenségekhez kapcsolódó felfedezések és megfigyelések terén.
A csillagászatot nem szabad összekeverni az asztrológiával, ami megpróbálja az emberek sorsát megjósolni égitestek jellemzőiből. Bár az asztrológiának és a asztronómiának közös történeti gyökere van, mégis módszerüket tekintve nagyon eltérőek; míg a csillagászat a tudományos megközelítés híve, az asztrológia egyfajta kulturális hagyomány talaján áll és nem tekinthető az akadémikus tudományok részének.
Tartalomjegyzék[elrejtés] |
A csillagászat részterületei [szerkesztés]
Az ókori görög, és a középkori Európában az égitestek Földről észlelt látszólagos mozgását úgy magyarázták, hogy a világ közepén van a Föld, körülötte pedig az égi szférákon (gömbökön) mozognak az égitestek. Ebben a világmodellben az égitestek földtől mért távolsága nagyjából azonos. Tehát nem gondolták a világmindenséget nagynak, nem gondolták, hogy egyes égitestek ezermilliárdszor messzebb vannak a Földtől, mint másikak. A szférákon mozgást a tökéletes alakzatnak tartott körökkel, gömbökkel magyarázták, és ugyan bonyolult volt a rendszer, mégis nagy pontossággal tudták vele az égitestek látszólagos helyét előjelezni. Ezért a működőképességétől (is) tudta megőrizni uralkodó voltát ezen arisztotelészi világmodell egészen Kopernikuszig. Az újkorban Kepler és Newton megalapozta az égi mechanikát, az egymással gravitációs kölcsönhatásban lévő égitestek mozgásának előrejelzését, így a Naprendszer égitestjeinek látszólagos helyzetét nagy pontossággal tudták meghatározni. Amit egykor fáradtságos munkával papíron számoltak, az ma már többnyire automatizált. Jelenleg például a Naprendszer több milliárd éves stabilitását is vizsgálni tudjuk.
A 20. század óta a szakcsillagászat két ágra bomlik: megfigyelő csillagászatra és asztrofizikára. Jóllehet, minden csillagász felhasználja a másik alapjait, de a csillagászok szakosodnak az egyik vagy a másik tudományterületre. A megfigyelő csillagászat az adatok gyűjtésére szakosodik, melynek része eszközök építése és fenntartása valamint a megszerzett adatok feldolgozása. Ezt az ágat ma többnyire asztronómiának vagy egyszerűen csillagászatnak nevezik. Az asztrofizika azzal foglalkozik, hogy fizikai modelleket dolgozzon ki a megfigyelések magyarázatára.
A tárgyat feloszthatjuk további három módon is:
- tárgya szerint, gyakran a vizsgált helyet jelenti: például galaktikus csillagászat, vagy a
- vizsgált probléma szerint, mint például csillagfejlődés vagy kozmológia, esetleg a
- vizsgálat módja szerint is, például röntgencsillagászat.
A vizsgálat tárgya, vagy a vizsgált probléma szerint [szerkesztés]
- Asztrometria: az égitestek helyzetét (beleértve távolságukat is) és mozgását tanulmányozza.
- Szférikus csillagászat: az égitestek helyzetét vizsgálja az éggömbön.
- Égi mechanika: égitestek mozgása gravitációs térben, árapály-jelenségek
- Fotometria: csillagok fényességmérése fotometriai módszerekkel.
- Planetológia: a bolygókkal foglalkozik a Naprendszeren belül és kívül (exobolygók)
- Exobolygó-kutatás: a Naprendszeren kívüli bolygók keresése.
- Sztellárasztronómia: a csillagokat tanulmányozza.
- Csillagfejlődés: a csillagok fejlődését tanulmányozza a keletkezésüktől a „halálukig”.
- Csillagkeletkezés: azokat a feltételeket és folyamatokat tanulmányozza, melyek egy gázfelhő belsejében csillag kifejlődéséhez vezetnek.
- Magnetohidrodinamika (MHD)
- Asztroszeizmológia
- Sztellárstatisztika: nagyszámú csillag fizikai viszonyaira (például sűrűség, eloszlás, életkor stb.) következtet.
- Sztellárdinamika: nagyszámú csillag (például nyílthalmaz, gömbhalmaz stb.) mozgásviszonyaira következtet, többnyire spektroszkópiai módszerekkel.
- Napkutatás: a Nap fizikai és/vagy csillagászati műszerekkel való kutatása
- Galaktikus csillagászat: Galaxisunk szerkezetét és működését tanulmányozza.
- Extragalaktikus csillagászat: a Galaxisunkon kívüli világot tanulmányozza (galaxisokat, galaxishalmazokat, kvazárokat)
- Galaxiskeletkezés és fejlődés: a galaxisok keletkezését és fejlődését tanulmányozza.
- A kozmológia a világegyetem egészének keletkezésével és fejlődésével foglalkozik.
- Asztrobiológia: az élet megjelenését és fejlődését és lehetőségét tanulmányozza a világegyetemben.
- Kozmogónia: az égitestek keletkezésével és fejlődésével foglalkozik.
- Extraterresztikus (földönkívüli) fizika (beleértve a csillagászati célú űrkutatást is)
A megfigyelés módja szerint [szerkesztés]
- csillagászati színképelemzés (A csillagok színképéből következtet azok fizikai tulajdonságaira.)
- fotometria (Fotometriai módszerekkel a csillagok és más égitestek fényességét határozzuk meg.)
Az elektromágneses hullámok megfigyelése [szerkesztés]
Az elektromágneses tartományt a következő tartományokra osztjuk:
- rádiócsillagászat
- mikrohullámú csillagászat
- infravörös (IR) csillagászat
- optikai (VIZ) csillagászat
- ultraibolya (UV) csillagászat
- röntgencsillagászat (X)
- gamma csillagászat.
Ezek közül csak a rádió- és látható fény tartományában engedi át a légkör a sugarakat, így a többi esetben légballonos vagy műholdas megfigyelést lehet alkalmazni. Kezdetben a tudósok úgy gondolták,hogy a világegyetemben nem lehet gamma-sugárzás, mert ahhoz rengeteg energia kellene. Később - az első gamma-sugárzásra érzékeny műhold felbocsátásakor - a sugárzás létezése bizonyítékot nyert.
Részecskesugárzás [szerkesztés]
- kozmikus sugárzás (CR)
- napszél
- neutrínó-sugárzás
A csillagászat rövid története [szerkesztés]
Eleinte a csillagászat csak a szemmel látható égitestek megfigyelésére, és mozgásuk előrejelzésére korlátozódott. Az ókori görögök számos újítást vezettek be a csillagászatba, többek között Hipparkhosz által bevezetett magnitúdórendszert a csillagok fényességének jellemzésére, valamint a bolygók mozgásának viszonylag pontos leírását epiciklusok segítségével (ptolemaioszi rendszer). A Bibliában számos utalás található a Föld és a Világegyetem elhelyezkedésére, illetve szerkezetére, a csillagok és a bolygók természetére, ezeket viszont nem támasztják alá tudományos tények.
A (kora-) középkori Európában a megfigyelő csillagászat nem igazán volt fejlett. Ekkoriban inkább a mai Irán területén és az iszlám világ egyéb területein. A 9. század végén egy perzsa csillagász, al-Farghani kimerítően leírta az égitestek mozgását. Munkáját latinra is lefordították a 12. században. A 10. század végén al-Khujandi perzsa csillagász nagy obszervatóriumot épített Teherán közelében, és ebben a Nap számos meridiánátmenetét (kulmináció) figyelte meg, mely lehetővé tette a számára, hogy meghatározza az ekliptika hajlásszögét az égi egyenlítőhöz. Szintén Perzsiában Omar Khajjam naptárreformot vezetett be, mely pontosabb volt, mint a Julianus-naptár és majdnem olyan pontos, mint a Gergely-naptár.
A reneszánsz alatt Kopernikusz javasolta a Naprendszer heliocentrikus modelljét, az 1543-ban megjelent De Revolutionibus Orbium Coelestium (Az égi pályák körforgásáról) című művében. Munkáját Galileo Galilei és Johannes Kepler védelmébe vette, és számos tekintetben továbbfejlesztette. Galilei használta fel a távcsövet is először komoly csillagászati megfigyelésekre. Kepler volt az első, aki a bolygók mozgásának leírására először ellipszispályát mert feltételezni (előtte körpályát feltételeztek). Az angol Newton gravitációs törvénye (1687) adott elsőként konkrét magyarázatot arra, hogy a bolygók miért a Kepler által leírt módon mozognak. Newton fejlesztette ki a tükrös távcsövet is.
Egészen a spektroszkópiai vizsgálatok kezdetéig nem sokat tudtak a csillagokról, ezzel viszont lehetővé vált annak a kimutatása, hogy azok a Naphoz hasonló elemekből épülnek fel, csupán a hőmérsékletük, méretük és tömegük térhet el jelentősen. Bár Huygens már feltételezte, hogy a Tejút egy olyan csillagrendszer, melyben a Nap is benne található, ennek igazolása csak a 20. században történt meg a külső galaxisok felfedezésével együtt, majd nem sokkal ezután észrevették a világegyetem tágulását is. A modern csillagászat számos egzotikus égitestet fedezett fel, mint a kvazárok, a pulzárok, a blazárok, és a rádiógalaxisok, és ezeket a megfigyeléseiket olyan elméletek kifejlesztésére, melyek leírják ezeket az égitesteket olyan szintén különös objektumok feltételezésével, mint a fekete lyukak és a neutroncsillagok. A 20. század folyamán a kozmológia komoly fejlődésen esett át: az általános relativitáselmélet és a magfizika lehetővé tette, hogy kifejlesztették az Ősrobbanás elméletét, mely szerint a Világegyetem térfogata valaha nagyon kicsiny volt, és azóta tágul. Ezt több megfigyelés is alátámasztja, mint a mikrohullámú kozmikus háttérsugárzás, a Hubble-törvény és a kémiai elemek gyakorisági eloszlása.
Lásd még [szerkesztés]
Magyarországi csillagvizsgálók listája
Jegyzetek [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
Magyar oldalak [szerkesztés]
- [Origo] Világűr – Az [Origo] Világűr portálja
- Hírek.Csillagászat.hu – A Magyar Csillagászati Egyesület hírportálja
- az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézet honlapja
- A Magyar Csillagászati Egyesület honlapja (innen elérhető a többi magyar szervezet és friss ismeretterjesztő oldal)
- Magyar csillagászati címgyűjtemény – A magyar nyelven elérhető honlapok listája
- Hírek.Csillagászat.hu – A legfrissebb csillagászati hírek - szakszerűen, érthetően.
- A magyar csillagászati kereső
- Planetológiai tárgyú írások és bolygótérképek
- Nyerges Gyula: Magyarok a Világűrben Magyarokról elnevezett kráterek, kisbolygók + hasonló
- Nők a csillagászat történetében (Valóság, 1998/2.) 84-98. o, PDF változat
- Dr. Szatmáry Károly Csillagászati és űrkutatási szakirodalom
- MCsE Csillagászattörténeti szakcsoport honlapja
Külföldi oldalak [szerkesztés]
- A nap csillagászati képe (NASA) (angol)
- Encyclopedia of Astronomy and Astrophysics
- Los Alamos Astrophysics e-Print Database
- 20th Century Astronomers
- Islamic and Arab Astronomy
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Eötvös Loránd Tudományegyetem Csillagászati Tanszék honlapja – Oktatási és kutatási anyagok és egy szép Interaktív Csillagászati Portál
- A csillagászat magyar nyelvű bibliográfiája
- Csillagászati információs portál
