Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csillagászat

                                           Galaxisok

A galaxis csillagokból, gázokból és porból álló rendszer, amelyet a tömegvonzás tart egyben.A galaxisok több millió, akár több százmilliárd csillagból állnak, melyek egy meghatározott közpot körül keringenek.Léteznek szabályos és szabálytalan alakú galaxisok.A tudósok szerint a Világegyetem egésze mintegy százmilliárd galaxist számlál; azt a galaxist, amelyben a Naprendszer található, Tejútrendszernek hívják.

                                             Fényév

Csillagászati mértékegység, mely a kozmikus távolságok mérésére szolgál.Egy fényév az a távolság, amelyet a fény légüres térben egy év alatt megtesz.Hogy milyen hatalmas ez a távolság, azt jól mutatja, hogy a messzi Nap sugarai mindössze 8,3 perc alatt érnek el a Földig.

 

Csillagászat [bevezető szerkesztése]

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 

A csillagászat vagy asztronómia – a szó eredete szerinti jelentése a csillagok törvényei – a földön kívüli jelenségek megfigyelésével és magyarázatával foglalkozó tudomány. Az asztrofizika a csillagászat (és a fizika) azon része, mely a fizikát alkalmazza a csillagászati megfigyelések magyarázatában. Manapság a csillagászat szinte minden témaköre komoly fizikai ismeretanyagot feltételez, ezért a csillagászat és az asztrofizika tudománya már-már összefonódik, szinte meg sem lehet különböztetni, hogy hol kezdődik az egyik és hol ér véget a másik.

A csillagászat egyike azon kevés tudományoknak, ahol az amatőrök (a tudománnyal nem hivatásszerűen, hanem műkedvelő módon foglalkozók) még mindig aktív szerepet játszanak, különösen a rövid ideig tartó jelenségekhez kapcsolódó felfedezések és megfigyelések terén.

A csillagászatot nem szabad összekeverni az asztrológiával, ami megpróbálja az emberek sorsát megjósolni égitestek jellemzőiből. Bár az asztrológiának és a asztronómiának közös történeti gyökere van, mégis módszerüket tekintve nagyon eltérőek; míg a csillagászat a tudományos megközelítés híve, az asztrológia egyfajta kulturális hagyomány talaján áll és nem tekinthető az akadémikus tudományok részének.

A Vénusz bolygó

Tartalomjegyzék

[elrejtés]

A csillagászat részterületei [szerkesztés]

Az ókori görög, és a középkori Európában az égitestek Földről észlelt látszólagos mozgását úgy magyarázták, hogy a világ közepén van a Föld, körülötte pedig az égi szférákon (gömbökön) mozognak az égitestek. Ebben a világmodellben az égitestek földtől mért távolsága nagyjából azonos. Tehát nem gondolták a világmindenséget nagynak, nem gondolták, hogy egyes égitestek ezermilliárdszor messzebb vannak a Földtől, mint másikak. A szférákon mozgást a tökéletes alakzatnak tartott körökkel, gömbökkel magyarázták, és ugyan bonyolult volt a rendszer, mégis nagy pontossággal tudták vele az égitestek látszólagos helyét előjelezni. Ezért a működőképességétől (is) tudta megőrizni uralkodó voltát ezen arisztotelészi világmodell egészen Kopernikuszig. Az újkorban Kepler és Newton megalapozta az égi mechanikát, az egymással gravitációs kölcsönhatásban lévő égitestek mozgásának előrejelzését, így a Naprendszer égitestjeinek látszólagos helyzetét nagy pontossággal tudták meghatározni. Amit egykor fáradtságos munkával papíron számoltak, az ma már többnyire automatizált. Jelenleg például a Naprendszer több milliárd éves stabilitását is vizsgálni tudjuk.

Planetológia: Marsi porördög. A Mars Global Surveyor fényképén a hosszú sötét csíkot forgószél hozta létre. Maga a porördög (a fekete folt) éppen egy kráter falán kúszik fel. A kráter alján homokdűnék is láthatóak.

A 20. század óta a szakcsillagászat két ágra bomlik: megfigyelő csillagászatra és asztrofizikára. Jóllehet, minden csillagász felhasználja a másik alapjait, de a csillagászok szakosodnak az egyik vagy a másik tudományterületre. A megfigyelő csillagászat az adatok gyűjtésére szakosodik, melynek része eszközök építése és fenntartása valamint a megszerzett adatok feldolgozása. Ezt az ágat ma többnyire asztronómiának vagy egyszerűen csillagászatnak nevezik. Az asztrofizika azzal foglalkozik, hogy fizikai modelleket dolgozzon ki a megfigyelések magyarázatára.

A tárgyat feloszthatjuk további három módon is:

  • tárgya szerint, gyakran a vizsgált helyet jelenti: például galaktikus csillagászat, vagy a
  • vizsgált probléma szerint, mint például csillagfejlődés vagy kozmológia, esetleg a
  • vizsgálat módja szerint is, például röntgencsillagászat.
NGC 6543, a Macskaszem-köd, Hubble felvétel

A vizsgálat tárgya, vagy a vizsgált probléma szerint [szerkesztés]

A megfigyelés módja szerint [szerkesztés]

  • csillagászati színképelemzés (A csillagok színképéből következtet azok fizikai tulajdonságaira.)
  • fotometria (Fotometriai módszerekkel a csillagok és más égitestek fényességét határozzuk meg.)

Az elektromágneses hullámok megfigyelése [szerkesztés]

Az elektromágneses tartományt a következő tartományokra osztjuk:

Ezek közül csak a rádió- és látható fény tartományában engedi át a légkör a sugarakat, így a többi esetben légballonos vagy műholdas megfigyelést lehet alkalmazni. Kezdetben a tudósok úgy gondolták,hogy a világegyetemben nem lehet gamma-sugárzás, mert ahhoz rengeteg energia kellene. Később - az első gamma-sugárzásra érzékeny műhold felbocsátásakor - a sugárzás létezése bizonyítékot nyert.

Részecskesugárzás [szerkesztés]

A csillagászat rövid története [szerkesztés]

A ptolemaioszi rendszer Andreas Cellarius Harmonia Macrocosmica című művében (1660 körül)
18. századi perzsa asztrolábium

Eleinte a csillagászat csak a szemmel látható égitestek megfigyelésére, és mozgásuk előrejelzésére korlátozódott. Az ókori görögök számos újítást vezettek be a csillagászatba, többek között Hipparkhosz által bevezetett magnitúdórendszert a csillagok fényességének jellemzésére, valamint a bolygók mozgásának viszonylag pontos leírását epiciklusok segítségével (ptolemaioszi rendszer). A Bibliában számos utalás található a Föld és a Világegyetem elhelyezkedésére, illetve szerkezetére, a csillagok és a bolygók természetére, ezeket viszont nem támasztják alá tudományos tények.

A (kora-) középkori Európában a megfigyelő csillagászat nem igazán volt fejlett. Ekkoriban inkább a mai Irán területén és az iszlám világ egyéb területein. A 9. század végén egy perzsa csillagász, al-Farghani kimerítően leírta az égitestek mozgását. Munkáját latinra is lefordították a 12. században. A 10. század végén al-Khujandi perzsa csillagász nagy obszervatóriumot épített Teherán közelében, és ebben a Nap számos meridiánátmenetét (kulmináció) figyelte meg, mely lehetővé tette a számára, hogy meghatározza az ekliptika hajlásszögét az égi egyenlítőhöz. Szintén Perzsiában Omar Khajjam naptárreformot vezetett be, mely pontosabb volt, mint a Julianus-naptár és majdnem olyan pontos, mint a Gergely-naptár.

A reneszánsz alatt Kopernikusz javasolta a Naprendszer heliocentrikus modelljét, az 1543-ban megjelent De Revolutionibus Orbium Coelestium (Az égi pályák körforgásáról) című művében. Munkáját Galileo Galilei és Johannes Kepler védelmébe vette, és számos tekintetben továbbfejlesztette. Galilei használta fel a távcsövet is először komoly csillagászati megfigyelésekre. Kepler volt az első, aki a bolygók mozgásának leírására először ellipszispályát mert feltételezni (előtte körpályát feltételeztek). Az angol Newton gravitációs törvénye (1687) adott elsőként konkrét magyarázatot arra, hogy a bolygók miért a Kepler által leírt módon mozognak. Newton fejlesztette ki a tükrös távcsövet is.

Egészen a spektroszkópiai vizsgálatok kezdetéig nem sokat tudtak a csillagokról, ezzel viszont lehetővé vált annak a kimutatása, hogy azok a Naphoz hasonló elemekből épülnek fel, csupán a hőmérsékletük, méretük és tömegük térhet el jelentősen. Bár Huygens már feltételezte, hogy a Tejút egy olyan csillagrendszer, melyben a Nap is benne található, ennek igazolása csak a 20. században történt meg a külső galaxisok felfedezésével együtt, majd nem sokkal ezután észrevették a világegyetem tágulását is. A modern csillagászat számos egzotikus égitestet fedezett fel, mint a kvazárok, a pulzárok, a blazárok, és a rádiógalaxisok, és ezeket a megfigyeléseiket olyan elméletek kifejlesztésére, melyek leírják ezeket az égitesteket olyan szintén különös objektumok feltételezésével, mint a fekete lyukak és a neutroncsillagok. A 20. század folyamán a kozmológia komoly fejlődésen esett át: az általános relativitáselmélet és a magfizika lehetővé tette, hogy kifejlesztették az Ősrobbanás elméletét, mely szerint a Világegyetem térfogata valaha nagyon kicsiny volt, és azóta tágul. Ezt több megfigyelés is alátámasztja, mint a mikrohullámú kozmikus háttérsugárzás, a Hubble-törvény és a kémiai elemek gyakorisági eloszlása.

Lásd még [szerkesztés]

Magyarországi csillagvizsgálók listája

Jegyzetek [szerkesztés]

 

Források [szerkesztés]

Magyar oldalak [szerkesztés]

Külföldi oldalak [szerkesztés]

Külső hivatkozások [szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csillagászat témájú médiaállományokat.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Képgaléria


Utolsó kép


Elérhetőség

Tóth Szabina

ÉN

kutyu00@freemail.hu

Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< Szeptember >>
<< 2019 >>
Ke Sze Csü Szo Va
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30            


Statisztika

Online: 1
Összes: 52853
Hónap: 204
Nap: 5